Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Nyálkásodó magok problémája - csíráztatás

Nyálkásodó magok

Kisokos rovatunk első fejezetében egy olyan jelenségről írunk, amibe nagyon sok kezdő és gyakorlott csíráztató is bele-bele futhat. Ez most nem más, mint a nyálkásodás. Aki találkozott már vele, tudja miről van szó. Csíráztatáskor bizonyos magok a beáztatás után egy kocsonya szerű összefüggő anyagba szorulnak és erőfeszítéseink ellenére az lemoshatatlanul a magok körül marad. Ez bizony elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy a magok beposhadnak és a magokat ki kell dobni.

Miért történik ez?

Bizonyos magoknál vízben történő áztatás hatására indul meg természetes folyamatként a nyálka képződés. Természetes körülmények között ez egy fantasztikus képesség, ugyanis védőpajzsként szolgálva óvja a magokat a kiszáradástól.

Melyik magoknál számíthatunk nyálkásodásra?

rukkola, zsázsa, bazsalikom, chia és bizonyos mustár fajtáknál

Van-e megoldás és ha igen, mi?

Talán a legkézenfekvőbb, ha a fent felsorolt magokat nem próbáljuk meg csíráztatni, hanem mikrozöldségként egy ültetőközegbe, például kenderrost lapra szórva növesztjük meg a fent említett magokat. Ebben az esetben ez nem fog gondot okozni.
Ha mégis kísérletezni szeretnénk ültetőközeg nélkül csíráztatni ezeket a magokat arra is létezik egy bevált módszer. Fogjunk egy hasonló csírázási idejű, de nem nyálkásodó magot (lucerna, retek, repce, brokkoli stb.) és keverjük össze még szárazon nagyjából fele-fele arányban őket, majd a szokásos módon (esetleg rövidebb, néhány perces, esetleg 1 órás áztatási idővel) kezdjünk neki csíráztatni. Érdemes még arra odafigyelni a párosításnál, hogy egy markánsabb ízű maghoz ne válasszunk hasonlóan erős ízű magot, ez az ízélményt rontaná el. Nincsen mindenkire igaz és bevált módszer, ez egy kísérletezős dolog!

Jó szórakozást! :)