Kisokos rovatunk első fejezetében egy olyan jelenségről írunk, amibe nagyon sok kezdő és gyakorlott csíráztató is bele-bele futhat. Ez most nem más, mint a nyálkásodás. Aki találkozott már vele, tudja miről van szó. Csíráztatáskor bizonyos magok a beáztatás után egy kocsonya szerű, összefüggő anyagba szorulnak és erőfeszítéseink ellenére az lemoshatatlanul a magok körül marad. Ez bizony elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy a magok beposhadjanak és ki kelljen dobni az egész adagot.

Miért történik ez? Bizonyos magoknál vízben történő áztatás hatására indul meg természetes folyamatként a nyálka képződés. Ez a zselés anyag teljesen mértékben biztonságos, főleg fehérjékből és poliszacharidokból áll. Természetes körülmények között ez egy fantasztikus képessége a magoknak, ugyanis ezt védőpajzsként felhasználva óvja önmagát többek között a kiszáradástól.

Melyik magoknál számíthatunk nyálkásodásra? rukkola, zsázsa, bazsalikom, chia és bizonyos mustár fajtáknál.

Van-e megoldás és ha igen, mi? Talán a legkézenfekvőbb, ha a fent felsorolt magokat nem próbáljuk meg csíráztatni, hanem mikrozöldségként egy ültetőközegbe, például kenderrost lapra szórva növesztjük meg a fent említett magokat. Ebben az esetben ez nem fog gondot okozni, mert a nyálkás anyagot a rostlap magába szívja.